az a legszomorúbb az egészben,hogy

most, félévvégén még szusszani sem hagynak

ebben az egyhetes-"vakációban"

és semmivel sem lesz pihentetőbb, mint az

iskola monotonítása.

legalább, ha nem itthon kéne szomorítsam magam

s keserítsem a kedves körülöttem levö, drága,

önfeláldozó teremtéseket,

akkor talán nevezhetném a következő hetet:

vakációnak.

és igazán szeretnék már egy kis napsütést,

-az ablakon át felkarom sütkérezni a verszegény

téli nap hideg sugaraiban-

de nem csak úgy;

meleget és melegséget,még a fagyit is megkívántam.

ezek az utolsó napok tényleg kikészítenek,

de nem csak ezek, most már végképp

idegesít a sok "felnőtt", "érett" gondolkodású ember,

ítélet, dícséret, "szarházi"-duma.

végső szórakozásomban

verses formában írtam

unalmas gondjaimat

vagy gondolataimat

igazában mostanában az foglalkoztat a legjobban,

hogy miért vagyok annyira köcsög az emberekkel,

de igazából rájöttem magamtól is:

ők sem viszonyulnak "szebben" hozzám.

+ gorombá gombák

+ közömbösek-senkit sem izgat a problémád,

ne is várd, hogy figyeljen rád, ha némi szavakba öntött

fájdalomról próbálsz szerény szónoklatot tartani,

rekació: "aha"

zárlat: