kajszin: aprilie 2011

posztmortem szerelmi vallomás

Megvádoltál, hogy nem vagyok romantikus,

pedig Te mindenkor az eszembe jutsz.

Fogselyem-hálót szövök s tankkal hurcollak,

félénk vágyaim vermébe cirógatlak.

Vermet ástam neked, hogy beleess.

Bősz vágyaim mohósága miatt

végül én estem bele

saját dögvermembe.

Nem jöttél. Tárkonylégben szédülten álltam.

Végül jöttél, de messziről láttam:

csókot magaddal nem hoztál.

Vermet ástam magamnak,

majd előled abba rejtőztem el.

Aztán mégis a Windows nyitott ablakán

huncut csókot küldtél. Én pirultam,

te kacagtál alamuszin, kacéran.

Már bánom, hogy kővel dobáltam nyitott ablakod...

Most a temetőben tankkal sétálok.

Végszó:

Ritka romos helyen állunk s vermet ásunk.

Izzadt testünk beleraktuk, vad vágyakkal bohóckodtunk.

Alamuszi férgek jöttek. Tárkonyízű kifogások

bűzét fogselyemmel szertevágtuk.

kajszin