ha nagy leszek, szolgám lesz, aki a rossz napokon ételt hoz nekem. gyarló vagyok, sajnálom. étel nélkül elpusztulok. néha érzem, csak enni járok haza. most is csak az tart itthon, hogy nem ettem. de ezzel szemben most tehetetlennek érzem magam. főzni ugyan most nem fogok.
ha nincs hús, én sem vagyok. sokszor csak arra gondolok, hogy sülten a hús milzen finom, vagy szósszal, néha gombával. tudom, kicsinyes gondolatok ezek, de éhesen nincs mit tennem. kis jános is beleveszett vagyonából-kieszem-tervébe, én is csak az időt verem, verem el, s arra vágyom betolják egy nagy asztalon szerény kis ebédemet.
egyre többet írok róla, annal szánalmasabb leszek. már beleszédültem. esküszöm.
hogy komoly dolgokra tereljem a SZÓt, beszélhetnék a kiskiállításról. jaj de édi. reklámozom itt is ott is, de alig dolgoztam, alig van pár munkám (még az s sok, ahhoz képest, hogy tényleg nincs, csak az...jaj! szégyen). most kéne dolgozzak (de éhgyomorral nem lehet!). fessek. három kicsi vásznat.
objektíven tekintve: hölgyeim és uraim, atrakció nagy akció a muresnek a malljaban a chrom galleriában hétfőn nyílik 5 órától, eladásos kiállításunk, nekünk, a műv.lic. 9-12-nek.
másik dolog, amitől kevésbé vagyok kutyául, a tegnap esti meglepetés. igen a színház meglepett, e vásárhelyi szegleten. nagyon, nagyon. PLATONOV.
TESSÉK MENNI EMBEREK!
p.s.: kutyául vagyok.
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu